A kandalló fűtéstechnikailag kevésbé hatékony berendezés, mint a cserépkályha. Ezt ellensúlyozza viszont a kandalló azon tulajdonsága, hogy használata során jobban átérezni a tűz hatását és közelségét.

A kandalló esetén két féléről beszélhetünk a látvány és a fűtő kandallóról. Mindkettőnek meg van a maga hasznossága.

A kandalló alkalmas kiegészítő vagy időszakos fűtésre, de igazi partner egy meghitt családi vagy baráti beszélgetéshez egy hideg téli estén.

A cserépkályha külső rétegét mázas csempe alkotja, amely végtelen szín- és formaválasztékban kapható. A tűzteret, a kályhabelsőt samott téglával, ami szintén agyag, kétszer kiégetett tégla, és hagyományos téglával rakjuk ki. Jellemzője a rendkívül nagy hőállóság és hőtartó képesség.

A csempe és a samott tégla közötti bélésanyagot régi típusú cserépből, illetve tapasztott agyagból készítjük. A csempék, téglák és cserepek közeit pedig lágy agyaggal tapasztjuk ki.

Először az alapot alakítjuk ki, körbeépítjük lábazati csempékkel, és nedves homokkal feltöltjük. Az alap tetejét kirakjuk tetőcseréppel és agyaggal simára tapasztjuk. Ezt követően feltehetjük az első csempesort, előbb mindig a sarkokat. A sarokcsempéket felállítjuk, majd tetőcserép-darabkákkal kiékeljük. A közöket belülről kitöltjük lágy agyaggal.

A középcsempéket a sarokcsempék mellé illesztjük. A vízszintességet egy léccel folyamatosan ellenőrizzük. A csempéket cserépdarabokkal kiékeljük, közeiket kitöltjük agyaggal és lesimítjuk. Amikor az első csempesorral körbeértünk, kis ideig várunk, hogy meghúzzon az agyag. Ezután a csempéket hátulról egymáshoz drótozzuk. A rugalmas, erős acéldrót meggátolja a tágulást, a csempék szétfeszülését. Miután a csempéket rögzítettük, hátoldalukat lágy agyaggal kibéleljük, tetőcserép-darabokkal kirakjuk, majd egybefüggő agyagréteggé dolgozzuk és lesimítjuk.

Általában naponta két sort szabad ily módon felrakni, hogy legyen idő a száradásra. Többnyire már az első alkalommal behelyezzük az ajtót is. Ahogyan napról-napra haladunk felfelé, fokozatosan kiépítjük a tűzteret, kialakítjuk a belső füstjáratokat. Azokat a részeket, amelyek tűzzel közvetlenül érintkeznek, samott téglával is ki kell bélelni. A felső füstjáratok tömör, normál kisméretű téglából épülnek
Ha a kályhatest elkészült, a tetejét tetőcserepekkel és agyagrétegekkel zárjuk le. Ide legalább két cserépréteg beépítése szükséges. Végezetül helyezzük fel a felső párkánycsempéket. Az utolsó munkafázisok a csempék közeinek kifugázása, illetve az ajtó körüli részek elmunkálása. Végül szép tisztára mossuk a kályhát.

Cserépkályha tisztítás 45.000 ft - 80.000 ft
A Cserépkályha nagyságától és a tisztító dugók meglététől függően

Cserépkályha átrakás munkadíja: 380.000 ft - 550.000 ft
Ez tartalmazza a csempe szakszerű bontását, tisztítását.

A kemencét másképpen kell fűteni, mint a cserépkályhát, pláne a vaskályhát, kandallót. Kiindulásképpen azt kell megemlíteni, hogy a jól megépített kemencében megfordul a láng, illetve a füst, mielőtt távozik a kéményen át, így fűti fel a kemence palástját. Normális esetben a kemenceszáj alacsonyabb, mint a kemence tűztere, így van egy "hőcsapda" a kemencében, ahol megreked a meleg.

A jó kemence kör alapterületű, melynek egyik érintőjén van a kemenceszáj, az ajtó, illetve a kémény. Innen tápláljuk a tüzet és erre távozik a füst is és innen áramlik be az égéshez szükséges friss levegő is.
A kemencében elégethető tüzelőanyag főképpen a kemence jellegétől függ. Illóanyag-vagy gyantatartalmú tüzelőanyagot, folyékony tüzelőanyagot, műanyagot soha ne égessünk a kemencénkben, mert ezek szagát az étel átveszi, még akkor is, ha régen tüzeltünk benne ilyesmivel.

A kemencében nem máglyát rakunk, hanem tüzet és nem középre, hanem mindig valamelyik oldalra eltolva. Amikor begyújtunk a kemencébe, toljuk a tüzet a kemence egyik oldalára, például a bal oldalába. Miután a kemencében fordul a láng, ekkor a szemközti oldal palástját fogjuk leginkább melegíteni. Ha leégett a tüzünk, akkor toljuk át a parazsat a szemközti oldalra és ott rakjuk meg ismét, tehát most a jobb oldalon tüzelünk és a bal oldalt fűtjük. Ezután a parazsat a kemence hátuljába toljuk, újra megrakjuk, majd ha leég, kihúzzuk a parazsat a kemence elejébe és ismét megrakjuk. Így járjuk körbe a kemence négy oldalát, amíg el nem éri a kívánt hőfokot. Ha kell, megismételjük a fenti folyamatokat és időről-időre szét is teríthetjük a felesleges parazsat a kemence aljában, hogy fűtsük a sütőlapot is. Ha fűtésre használjuk a kemencét, akkor, ha kellően felfűtöttük (a palást elég meleg, úgy 60-90 C°-os), akkor hagyjuk a parazsat elhamvadni, majd a tévővel elzárjuk a kemenceszájat, hogy a meleget bezárjuk, ne távozhasson a kéményen át. Csak nagyon kevés parázs maradhat, ha már egyáltalán nincsenek lángok, ellenkező esetben a bezárt hő, illetve gázok szétfeszíthetik a kemencénket.

A kemencében sütés-főzés ugyanígy kezdődik, annyi különbséggel, hogy a felfűtött kemencében attól függően, hogy mit akarunk készíteni, akár még egy kis parazsat is hagyhatunk ujjnyi vastag sávban a sarkokba kotorva, majd az ételt behelyezzük (kenyeret, malacot, csülköt), a tévővel lezárjuk a kemenceszájat és a megfelelő sütési idő után kivesszük a kész finomságokat.

Munkám során volt szerencsém olyan nagyobb restaurálási, felújítási munkálatokban részt venni, mint pl.: a gyulai vár külső homlokzata, ajtó és ablakkereteinek felújítása, a Vadászház kivitelezése Nagybajomban, Budapesten a Szabadság téren található interaktív szökőkút, valamint a MOM parkban lévő „lencse” szobrok készítése.

A természetes anyagok felhasználása a belsőépítészetben egyre közkedveltebb.

Rövid határidővel vállalok nemes kövekből készült padló- és falburkolást, konyha pultok, korlátok, lépcsők, mosogató és mosdó tálak, ablakpárkányok, külső lábazat, illetve kerítések készítését.

Dísztárgyak (óra, váza, hamutál, kínáló tálak) készítését.

Fűtésre száraz, keményfát használunk. Ilyen a bükkfa, tölgyfa, akácfa, kőrisfa, égerfa és az összes gyümölcsfa. A keményfák nyugodt lánggal égnek és kevés a hamujuk, fűtőértékük magasabb, mint a puhafáké. A puhafák (nyír, hárs, fenyő, nyár és a jegenye) gyorsabban égnek, sok hamut adnak és hamar kihűl a parazsuk. A gyantatartalmú tűlevelű fák élénk, gyors lánggal égnek, és a gyantakristályok miatt gyakran pattognak és sisteregnek, égésükkor a szikrakicsapódás nagyon gyakori. A gyanta égésekor nagyon sok kátrány és korom keletkezik, ezért ilyen fa használatakor számítani kell a kátránylerakódásra és a kályha gyorsabb tönkremenetelére.

A fát cserépkályha esetén 30cm-re, míg kandalló esetén tűzterének ismeretében 30-60cm hosszúságúra kell fűrészelni. Csapadékmentes helyen kell tárolni vágástól számított 2 évig, amikor már csak körülbelül 18% nedvességtartalma van. Csak nagyon száraz fát használjunk, a legjobb hatásfok elérése érdekében is, és azért is, hogy elkerüljük a füstcső és az üveg kormosodását.

A cserépkályhát és a kandallót célszerű a vakolás után, de a festés előtt építtetni. Ha már festettek, vagy kész házba kerül felépítésre, akkor sincs nagy gond, csak kérni kell a kályhásoktól, hogy takarják le a falat és a padlót. Célszerű a padlóburkolást is a kályha felépítése utánra hagyni. Nagyon fontos, hogy parketta vagy laminált padló nem lehet a kályha alatt, mert a súlya miatt összenyomja azt, és ezáltal eldőlhet a kályha.

Célszerű már a ház építésénél odafigyelni, hogy hol lesz a kályha és annak megfelelően kialakítani a kéményt, illetve az aljzatot. Padlófűtés esetén figyeljenek arra, hogy ne legyen csővezeték a kályha alatt, mert a súlytól összeroppanhat, akkor viszont a padlófűtést és a kályhát is újra kell építeni. A legjobb, ha a kályha alatt kb. 12cm vasalt beton van. Ha erre nincs lehetőség, vagy a kályhát valamelyik emeleten szeretnék elhelyezni, célszerű a jóval könnyebb kandallót beépíteni.

A cserépkályha egyik legfontosabb művelete az építés után a szárítás. Ha nem szárítjuk ki teljesen a kályhát mielőtt fűteni kezdenénk vele, a benne lévő víz a fűtés során gőzzé alakul, amely nagymértékű térfogatváltozással jár, és szétnyomja a kályhát (kinyílik, mint a rózsa). Ezért nagyon fontos, hogy a cserépkályhákat folyamatosan, lassan, fokozatosan 3-4 hétig szárítsuk és csak utána fűtsünk vele.

A szárítás alatt a cserépkályha ajtaját nem szabad becsukni, hogy a huzat kihúzza belőle a vízgőzt. Miután a kályhás befejezte az építést azonnal megkezdhetjük a szárítást. Kezdetben egy maréknyi nagyon apróra vágott száraz fát égessünk el naponta kétszer a kályhában, majd szépen fokozatosan naponta mindig egy marékkal többet, míg a 4. hét végére el nem érjük a napi 10kg fát.

A csempekandallót általában nem agyaggal építik, hanem hőálló betonnal, ezért az nem igényel ekkora odafigyelést. Építés utáni nap, már óvatosan befűthetünk vele.

Ma már a csempekandalló és cserépkályha között kinézetben nem sok különbség van, működésben és felépítésben annál több. Sokan megkérdezik, melyiket ajánlom? Ilyenkor meg szoktam Tőlük kérdezni: mire szeretné használni? Azoknak, akik folyamatos tüzelés mellett (napi kétszeri megrakással) szeretnék pótfűtésre vagy a teljes ház fűtésére használni, azoknak a cserépkályha a jó választás. Akik csak az esti órákban munkából hazaérve a lefekvésig szeretnék élvezni a tűz látványát és a meleget, majd lefekvés után már nincs szükségük pótfűtésre, azoknak a kandallót ajánlom.

A cserépkályha és a kandalló felépítésben tér el egymástól. A cserépkályhát a mesterek úgy készítik, hogy a kályhacsempéket hátul drótokkal összekötik, majd tetőcseréppel, vagy samottal kibélelik, és közben folyamatosan különböző méretű samott téglákból füstjáratot alakítanak ki benne. Egy cserépkályha ezért 1.000-1.500 kg is lehet. Ha belegondolunk így már érthető a viselkedése is, miszerint befűtés után körülbelül 2 óra alatt éri el maximális hőmérsékletét és a tűz kialvása után még 10-12 órán keresztül tartja a meleget.

A csempekandalló a cserépkályhával ellentétben egy öntöttvas, vagy lemez űuztérbetétből áll, melyet kályhacsempéből előre összepanelozott elemekből burkol a kályhás. A kandalló összsúlya 500 kg körül van. Begyújtás után a fém tűztérbetét azonnal leadja a hőt a körülötte lévő levegőnek. A tűz kialvása után, mivel a kandallóban lévő tűztérbetét és kályhacsempe súlya sem számottevő, 2-3 óra múlva kihűl. Még egy fontos tényező, amit érdemes szem előtt tartani a mai energia és fa árak mellett. A cserépkályhában lévő hosszú füstjáratnak köszönhetően a füstgáz energiájának 70-90 %-át le tudja adni.

Ezzel szemben sajnos a kandalló tűzterében lévő forró füstöt lehetőleg 1 méteren belül a kéménybe kell vezetni, hogy ne füstöljön vissza, ezért hatásfoka a legjobb kandallóknak is maximum 60-70%, a maradék 30-40% a kéményen át távozik a környezetbe.

A jó kémény a legfontosabb a kályha működése során. Ha nem megfelelő a kémény huzata a kályha füstölni fog. Kandallók esetén a kémény minimális belső átmérője 160 mm, de igazából 180, 200mm-t szoktuk ajánlani. Cserépkályha esetén jobb a helyzet, mert a hagyományos kistéglás kéménybe is beköthető, melynek belső átmérője 140 mm.

Igaz, itt is jobb, ha 160, 180mm-es kémény van. A legjobb, ha a kifejezetten erre a célra gyártott Leier, vagy Schiedel kéményt vásárolnak. A kémény magassága is nagyon fontos, minimum 4,2 m-nek kell lenni. Fontos, hogy a kémény magasabb legyen, mint a tető legmagasabb pontja.

A cserépkályha és a kandalló élettartamában nagyon nagy különbség van. Mivel a cserépkályha felmelegedésénél és lehülésénél az összeépített anyagok különböző mértékben tágulnak, ezért az évek során repedések alakulnak ki, melyekből idővel füstgáz fog kijönni. Ha jól használják a cserépkályhát (egyenletesen fűtik ősztől tavaszig) akár 10-12 évet is kibír átrakás nélkül, ellenben aki csak néha fűt vele és akkor jól megpakolja fával, hogy szinte „dübörög” a kályha, már 2 év alatt is tönkreteheti a cserépkályháját.

A kandalló esetében ennél egyszerűbb a helyzet. Ha a kályhás figyel arra, hogy a tűztérbetét és a kályhacsempe között meglegyen a megfelelő dilatációs hézag, szinte örökéletű lehet kandallója. Az öntöttvasból készült tűzterek élettartama a vas nagy széntartalma miatt fűtésre történő használat esetén is 50-70 év. Az öntöttvasból készült tűzterek komolyabb gyártástechnológiát igényelnek, de egyszerűbb és megbízhatóbb működést biztosítanak a velük épített kandallóknak. Itt is alkalmazhatnak samott betéteket, de ezek csak díszítő funkciót látnak el, habár tömegüknél fogva növelik a tűztér hőtároló képességét. Az acéllemez tűztereknél fontos, hogy megakadályozzák a tűztér túlhevülését, mert 5-600 °C-on már elkezd kiégni az acéllemez amúgy is alacsony (<0,06%) széntartalma, így az rideggé válik és nem tud a hőmérséklet-ingadozásokból adódó anyagfeszültségeknek ellenállni.

A legkritikusabb helyek a sarkoknál, a legnagyobb feszültséggyűjtő helyeken helyezkednek el, ahol a hegesztés miatt a széntartalom nagy része már eleve elégett. Itt a használat során repedések alakulnak ki, így az égéstermék a lakótérbe juthat. Ez a folyamat normál használat esetén 5-6 év élettartamot biztosít a nem hűtött, acéllemezből készült tűztereknek. Az acéllemez tűzterek túlhevülését samott betétek használatával, illetve a lemez külső felületének intenzív, ventillátoros hűtésével próbálják megoldani. Ezekkel a módszerekkel az acéllemezből készült tűzterek élettartama 10-12 évre növelhető.